A KONFORMISTA

Konformistának azt az egyént nevezem aki már gyermekkorában behódolt a szülői akaratnak ezzel leválasztva magáról a saját igényeit. Amikor is a szülő megtörte a gyermeke akaratát és rákényszerítette saját akaratát a fiatal behódolva, az évek előrehaladtával elfeledte saját igényeit, álmait, vágyait. Belőle alakult ki felnőtt korára konformista, aki ahogy gyermekkorában alkalmazkodott és sajátjáévá tette a szülői akaratot felnőtt korára ugyanúgy viszonyul a társadalmi szabályokhoz. Alkalmazkodik hozzájuk kényszeresen is, aláveti magát elvtelenül azoknak mint annak idején a szülői akaratnak. A konformista dühöt érez saját legbelső, legmélyebb vágyai iránt mivel ezeket „megalázta” magában azzal hogy elárulta magát a szülőknek való alávetettsége folytán. Csak azt a világnézeti morális klisét tartja elfogadhatónak amit a szülői akarat rákényszerített és amivel azonosult. De éppen az a problémája hogy ő is „emberből van”, és az elnyomott vágyak ( gyermekkori én)   hatalmasra energetizált, transzformált formában törnek elő belőle. Ez a birtokló ösztön ami egy amorf expressziója saját természetes vágyainak és amely nem ismer akadályokat hogy mielőbb kielégüléshez jusson. Tehát a szülői ráhatás előtti tiszta gyermekkori „lenyomat” a szülői manipuláció hatására átmódosul egy durva, önkielégítő igényformába. A konformista valójában mélységeiben gyűlöli önmagát, természet adta gyermekkori énjét. Zéró tolerancia jellemzi azokkal szemben akik fenntartják morális énjükkel a kapcsolatot. Önsajnálatot, gyengeséget nemigen érez maga iránt. A szükségleteit nem tanulta meg kielégíteni morálisan elfogadható módon.  Ez abból adódik hogy a mindenre kiterjedő alkalmazkodás, megfelelni akarás során szinte teljesen elnyomta önmaga igényeit. Ebből kifolyólag abban rengeteg  elnyomott energia halmozódott fel. A konformista igényei kielégítését ennek okán a  „minden vagy semmi " törvénye szabja meg. Amikor alkalma nyílik ösztönigényei kielégítésére elnyomott hatalmasra energetizált ösztönei elsöprően törnek elő. Az ilyen energetizáltságú  ösztönmennyiség már nem ismer, nem ismerhet semmilyen morális korlátot. „Zúgva-bőgve” töri át a morális gátakat csak hogy minél előbb kielégüléshez jusson.