Egy kosárban gyümölcsök vannak: körte, alma, barack, banán, stb. Ezek a Te személyiségrészeid. Te (az „ÉN”) döntöd el, hogy melyiket veszed ki a kosárból, melyiket eszed meg, melyiket teszed magadévá. Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy a személyiség (kosárnyi gyümölcs) voltaképpen a tudat alatt lakozik, merthogy akkor tudatosul (kerül a tudatba) valamilyen személyiségrész (gyümölcs), ha Te („ÉN”) azt úgy akarod, vagyis „ÉN”-ed azt úgy akarja. Tehát, tudom, hogy akaratos vagyok, tudom hogy tehetségem van a kémiához, tudom hogy fizikálisan erős vagyok, tudom hogy szőke a hajam… stb. (Ezek a mondatokat kiegészíteném a személyiség legáltalánosabban elfogadott definíciójával: Az egyén öröklött és környezeti tényezők hatására kialakult testi, lelki, szellemi tulajdonságai.)

  Egy másik példával megvilágítva- a személyiségedbe pl: az van beágyazva, hogy kedves, megértő, figyelmes, odaadó, stb. személyiségrészekkel bírsz. Ha rájössz (!!!), vagyis valamilyen „úton-módon” megtapasztalod, hogy Te tényleg egy kedves, megértő, stb. ember vagy, akkor az azt jelenti, hogy az ÉN-ed létjogot adott olyan tulajdonságaidnak, amiket eddig csak sejtettél, vagy észre sem vettél, tehát tudatalattiak voltak és most tudatosultak.

  Egy utolsó példa:  a tudat olyan mint egy színpad, ahol a szereplők a „színészek”(a személyiségrészek). A színészek, akik előjönnek a paraván (tudatalatti) mögül, és felmennek (vagy nem mennek fel) a színpadra, a „rendező” („ÉN”) utasítása szerint teszik ezt, tehát a direktor dönt- ad vagy elvesz.

  Az számomra érdekes kérdés, hogy mi alapján szelektál a direktor, az ÉN. Van akinél a külső környezet a direktor, a létjogot adó-negáló, és vannak olyanok akik meggyőződéses alapon próbálják felépíteni személyiségüket, tehát megpróbálják kideríteni, hogy ez vagy az a tulajdonság, képesség az „enyém” e vagy nem. Ez utóbbi típus az individualista, aki a személyiségtulajdonságok hatékonyságát tesztelve dönt. A kollektív típus, vagyis aki a kollektívától várja személyiségének létjogát, a direktorát, az ÉN-jét a külvilágba helyezi.

  Végül is mind a kétvégletű ÉN-típus megtalálható mindenkiben sajátos, egyéni arányban. Én mindenesetre a „saját jogon” féle típust preferálom előnyben. Hogy miért? Azt a „Nem fair play” című bejegyzésemet olvasva megtudhatod.